Húsvét Portugáliában

Számomra a húsvét a családot, a békét és a nyugalmat jelenti. Azt, hogy pár napra elfelejthetem a mindennapi dolgokat. Éppen ezért karácsonykor és húsvétkor mindig hazamentem.

Ez az első olyan húsvét, amit a családomtól távol töltök. Épp azon gondolkodtam, hogy milyen furcsa lesz ez, amikor kaptam egy üzenetet, hogy az erasmusos diákoknak lehetőségük van a húsvétot egy portugál családnál tölteni, így kerültem kapcsolatba Caterina-val.

Ő és a családja 30 km-re lakik Portótól egy pici városban, Paredes-ben. Az utcájukban 6 ház van, amikben csak rokonok laknak. Ők a semmi közepének hívják

Pontban 9-kor kezdődik náluk a húsvét. Az egész rokonság összejön egy szobába, majd fehérruhás fiúk, lányok járják végig a házakat és verset mondanak, körbevisznek egy nagy keresztet, amit mindenkinek meg kell csókolnia. Ezután átmentünk a következő rokonhoz, ahol ugyanez volt a forgatókönyv. Nagyon tetszett, hogy ez a hagyomány nem az evésről, az ajándékozásról és a pénzről szól, hanem valami olyasmi amihez semmi más nem kell csak a hagyományok ápolására nyitott emberek.

Ezután mindenki hazament, ahol megreggeliztünk. Nem ettünk sokat, mert tudtuk, hogy nagy ebéd vár ránk. Majd átmentünk a nagyszülők házához, ahol valóban rengeteg étel volt. Nyúl, bárány, borjú, disznó és csirke. A desszert legalább ilyen változatos volt.

A rokonság 32 főből áll. 32 nagyon különböző ember. Egy valami azonban közös volt bennük. Mindenki nagyon kíváncsi volt rám. Nem győztem válaszolni a kérdésekre. A férfiakat leginkább Puskás és a foci EB, a nőket pedig a nemzeti ételek érdekeltek. Majd magyar szavakat tanítottam nekik.

A nap hátralévő részében megnéztük a környékbeli templomokat, egy misét és megvacsoráztunk. A vacsora után Catarina anyukája meghívott minket ebédre, ugyanis a szüleim és a tesóm 1 hét múlva meglátogatnak Portóban, majd sütit csomagolt nekem és utána hazavittek.

Szavakkal nem tudom kifejezni azt, hogy milyen melegszívű, vendégszerető, kedves emberek a portugálok. Bizalom és nyitottság árad belőlük. Rengeteg olyan dolgot tudtam meg Portugáliáról, amit lehet soha nem tudtam volna meg, ha nem látogatok el hozzájuk. Azt hiszem életem egyik legjobb döntése volt, hogy jelentkeztem erasmusra és most azt érzem, hogy nem akarok hazamenni.