Bulizzunk!
Amikor elkezdtem megosztani a történeteimet csak egy dolgot fogadtam meg. Őszinte leszek akkor is ha kellemetlen, rossz élmények érnek. Most egy ilyen történet következik.
Jelenleg 7 korombeli erasmusos diákkal élek együtt. Fiúk, lányok vegyesen.
Nincsenek illúzióim. A többség a bulik miatt jött erasmusra.
Ennek megfelelően heti 4-5 alkalommal buliznak a lakótársaim. Szerencsémre gyakoribbak a kijárós bulik, ami azt jelenti, hogy 1-ig itthon "melegítenek", ezután elindulnak és reggel 8-9 környékén jönnek haza. Ilyenkor gyakran találkozunk, mert ekkor szoktam reggelizni. Ezekkel a bulikkal semmi gondom nincs, az éjszaka nagy részében aludhatok.
Ritkábbak a házibulik, amit természetesen a nappaliba szerveznek. Ilyenből eddig kettő volt.
Az előző hétvégén volt a második. Az elsőt - egy hónappal ezelőtt - megpróbáltam átaludni. Sikertelenül.
Most stratégiát váltottam. Úgy gondoltam, hogy nem helyes az, hogy elítélek valamit anélkül, hogy adtam volna neki egy esélyt. Még az is lehet, hogy tetszeni fog - gondoltam akkor.
Lementem a mexikói lányokhoz, akik eggyel alattunk laknak. Levittem a kis pálinkás üvegeimet, amit még otthonról hoztam. Beszélgettünk. Ők megkóstolták a pálinkát, én pedig a mangós mexikói italukat. Jó volt a hangulat. Jól elvoltunk. Legszívesebben ott maradtam volna egész este.
Felmentünk.
Mindenki csak állt és a saját barátaival beszélgetett. Nem ismerkedtek az emberek. Nem mosolyogtak. Nem táncoltak, pedig üvöltött a zene. Nem látszott rajtuk, hogy élveznék, hogy itt vannak.
Nagy volt a hangzavar. A saját hangomat nem hallottam nemhogy a másikét.
Berekedtem.
Ezután elmentünk egy club-ba, ahol számomra még elkeserítőbb volt a helyzet.
Nem figyeltek egymásra az emberek. Számtalanszor ráléptek a lábamra és meglöktek. Ott már nem hangzott el egy "desculpe" (elnézést) vagy egy "obrigado" (köszönöm).
A fiúk úgy néztek a lányokra mint az oroszlán a zsákmányára, amikor már nagyon éhes.
A cigi füstje csípte a szememet.
Szerencsémre pár óra múlva az egyik mexikói lány beteg lett. Megfázott és elment a hangja. Haza akart menni. Megragadtam az alkalmat és vele mentem. A bejárati ajtóban derült ki, hogy egyikünknek sincs kulcsa. Csengettünk többször is, de akik otthon maradtak nem nyitottak ajtót. Valószínűleg hajnal 4-kor már aludtak.
Azt tanácsoltam Gabi-nak, hogy keressünk valami meleg helyet, ugyanis az ő betegségének nem igazán tett az jót, hogy egy helyben álltunk a hajnali hidegben. Találtunk egy bankot, ahol jó meleg volt. Bementünk. Majd ott töltöttünk 2 órát, amíg a többiek hazajöttek.
Gabi megnyugodott. Visszajött a hangja és hálás volt, amiért hazakísértem. Nem értette, hogy mért vagyok ilyen nyugodt. Igazából én sem értettem. Régen hasonló helyzetekben pánikoltam, stresszeltem és mindenkit okoltam magamon kívül a történtek miatt.
Most úgy gondoltam, hogy semmi probléma nincs.
Egy meleg, csendes helyen vagyok Gabival, akivel nem igazán ismerjük egymást. Kaptunk 2 órát a sorstól, hogy ez változzon és olyan jót beszélgettünk, hogy azt éreztem, ezért a két óráért megérte ébren maradnom ezen az éjszakán.
Bár szinte csak negatív dolgok történtek velem, nem annak éltem meg, hanem nagyonis pozitívnak. Érdekes volt megfigyelni az embereket. Hogy mit neveznek bulinak, szórakozásnak? Tényleg jól érzik magukat? Tényleg szórakoznak? Jó az ha az alkoholos befolyásoltság alatt olyanokat tesznek, amiket egyébként nem tennének? Jó másnap egész nap fetrengeni pár kellemesnek tűnő óráért cserébe? Vagy csak a társadalomi elvárásoknak próbálnak megfelelni, mert úgy gondolják hogy nincs más választásuk???
DEE!!! Mindig van más választás. Mindig dönthetünk úgy hogy nem megyünk a tömeggel. Nem állunk be a sorba csak azért mert mások azt várják el tőlünk. Nagyon gyorsan megy az idő, ahhoz, hogy olyan dolgokat tegyünk, amit valójában nem szeretnénk.